Olvasandó: Zsoltárok 28
Templomi énekek voltak ezek a zsoltárok, amiket a legtöbbször zenei kísérettel énekeltek az istentiszteleteken. Az első mondata a legtöbb zsoltárnak vagy a szerzőjére utal, vagy valami zenei utasítás, hogy milyen hangszeren és hogyan kell előadni. Igaz, valamikor a műfajára utal, hogy mi a tartalma, milyen jellegű ének. A legtöbb zsoltár imádság, és megfigyelhető ezeknél az imádságoknál, hogy miközben a végére ér az imádkozó, benne valami változás történik. Valamitől megszabadul, és valamivel gazdagodik.
Az imádságomban mit vihetek Isten elé? Azt, amivel tele van a szívem. Valakinek tele lehet a szíve bosszúval, haraggal, szomorúsággal, gyásszal, félelemmel, aggódással, vagy örömmel, hálával. Aki őszintén imádkozik, és kiönti szívét Istennek, az tapasztalja, hogy nekünk imameghallgató Istenünk van. Szép példa előttünk a Sámuel könyvében található Anna története. Megalázzák gyermektelensége miatt és tehetetlenségében nem tud mást csinálni, mint sírni, sőt még enni sincs kedve. Azután mindezt elmondja Istennek, kiönti a szívét neki, és úgy megy tovább, hogy az arca többé nem szomorú. Valami látható változás történt. Olyan nagy dolog, hogy elpanaszolta Istennek gondját? Igen, mert Istennek panaszolta el, és tudta, hogy Ő pedig cselekedni fog. Mikor? Nem tudja. Hogyan? Nem tudja. Az egészet letette Isten elé, és nem maradt üresen a szíve. Nemcsak megszabadult a keserűségtől, hanem kapott a helyére reménységet és örömet.
Érdekes megnézni, hogy mire gondol egy keresztyén ember, amikor hálát ad az Istennek. A zsoltáríró Dávid arról beszél az imádsága elején, hogy ha nem hallgatja meg az Úr, akkor a sírba szállókhoz hasonló. Ha Isten magára hagyja őt, akkor olyan tehetetlen, mint egy halott, és annyira nincs jövője, mint egy halottnak. Felfalják ezek az ellenségek. Ez egy Istentől függő ember segélykiáltása. Annak az embernek az imádsága, aki az életét Istenre alapozta. Isten nélkül nem tud és nem is akar élni.
És mit olvasunk a végén: „Az Úr az ő népének ereje, és megtartó erőssége. Áldd meg azért a te népedet.” Itt már nemcsak védelemről beszél, hanem áldást is remél. A hálaadásnak egyik legfontosabb része, hogy Istentől kérem el a folytatást, a további áldásokat, a vezetést és a gondviselést. A hitvalló keresztyénség egyik fontos jellemvonása, hogy vezethető. Aki a Jó Pásztorhoz tartozik, az annak a nyájához is tartozik. Aki szereti a jó pásztort az hallja a hangját és követi Őt. Nem szeret egyedül kóborolni össze-vissza, hanem az vigasztalja, ha látja maga előtt a Jó pásztort, aki elől megy és vezet mindenen át, még a halál völgyén is. Ne is vágyjunk mi másra, csak arra, hogy ez mindig így maradjon, és Isten továbbra is gondozzon és megtartson minket. Ámen
Cseresznye Albert
lelkipásztor, Hetyen
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 28.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 30. >>>
