Az Úr közelébe vágyom
Olvasandó: Zsoltárok 27
Kiemelt ige: Zsoltárok 27,4-6
„Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.”
Gyakran előfordult, hogy amikor a gyermekeim kicsik voltak, bejöttek a dolgozószobába, amikor készültem a szolgálatra. Nem akartak tőlem semmit, hoztak magukkal egy játékot, és ott mellettem, csak úgy játszottak. Nem is zavartak, nem is kérdeztek, csak velem akartak lenni. Milyen csodálatos, amikor a gyermekem nem akar tőlem semmit, csak egyszerűen engem akar, mert ez a jelenet, pontosan azt jelentette. Biztosan örült volna, ha akkor vele játszom, biztosan örült volna, ha beszélgetünk, de mivel azt nem lehetett, csak ott volt a közelemben, mert engem akart. Valami hasonló érzésről tesz bizonyságot, Dávid király is ebben a zsoltárban, csak úgy Isten közelében akar lenni: „Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.” Abban az időben csak a templomban érezhette magát az ember az Úr közelében. Aki tele volt az Isten iránti szeretettel, annak oda kellett mennie, ahol az Úr van. Dávid annyira szerette az Urat, hogy azt sem bánta volna, ha ott lakhat a templomban. Nem rohant haza az istentisztelet után, mert sok dolga volt. Nem késett el az istentiszteletről az utolsó pillanatban beesve. Ő ott volt az Isten közelében, mert az volt a minőségi idő, amit Isten közelében tölthetett el. Most is azt kéri Istentől: „Hadd lehessek a közeledben!” Miért olyan fontos ez számára? Mert az Ő közelében minden olyan könnyű, minden olyan nyugodt, minden olyan biztonságos. Ezt Dávid nem érzi máshol ebben a bűnnel megterhelt világban. Azzal magyarázza ezt a biztonságot: „Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.” Elrejt a problémák elől, azok nem érik utol. Nem idegesíti és nem félemlíti meg az élet. Mellette minden tenger olyan nyugodt. Ezért is hív Jézus magához minket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)
Aki biztonságban érzi magát, felemelt fővel jár. Talán azért mert nem kell félnie semmitől, talán azért mert nem terhelte meg magát semmi bűnnel, nem kell lehajtott fővel szégyenkezve bujkálnia.
Vágyom-e én ma így Isten közelébe? Amikor nem kérek Istentől semmit. Egyszerűen csak Rá vágyom, hogy mellette legyek! Ámen
Szilágyi Károly
lelkipásztor, Gát
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 27.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 29. >>>
