Magányos vagyok
Olvasandó: Zsoltárok 25
Kiemelt ige: Zsoltárok 25,16-17
„Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!”
A magány az az érzés, ami miatt az embernek nem lesz öröm az élet. A magány az az érzés, amire Isten is azt tudta mondani, hogy valami nem jó. Pedig mielőtt kimondja, hogy „nem jó”, éppen azt nézi végig, hogy a teremtés mennyire jó és tökéletes. Ez az egy dolog, mármint a magányos ember nem jó, és megkönyörülve az emberen, teremtett hozzáillő segítőtársat, akivel már nem érezte magát magányosnak.
A teremtése óta retteg az ember a magánytól, mert kiszolgáltatott egyedül. Nincsenek örömök, nincs kivel megbeszélni az örömöt és a bánatot. Pedig, amikor van valaki Isten gyermeke mellett, a terheket sokkal könnyebb vállalni. Milyen nagy büntetés volt, amikor valaki leprás lett, mert ez azt jelentette, hogy kizárták a közösségi életből. Sóvárogva nézte, amint a többiek örülnek és táncolnak, beszélgetnek, vidámmá teszik egymást, ő pedig csak messziről, a táboron kívülről szemléli a mások örömét, de része nem lehet benne.
Milyen nagy büntetés a megöregedés, amikor az elme már nem tudja felvenni a fiatalok ritmusát, ezért az idős ember a család perifériájára szorul. Valamikor mindenben benne volt, talán irányított, döntéseket hozott, de most csak ül a kapuban és nézi, hogy mások jönnek-mennek, fontos dolguk van, ám senkinek nincs ideje az öregre.
Dávidot a vétkei kényszerítették magányba, amelyeket nem volt kivel hordoznia. Milyen érdekes, hét felesége volt, és magányosnak érzi magát. Volt neki húsz gyermeke, és magányosnak érzi magát. Szolgák hada veszi körül, és mégis magányosnak érzi magát. Mert magányos akkor is lehet egy ember, ha nem lehet elmondani a terheit, megbeszélni a bűneit senkivel, mert nem fogják megérteni azt, vagy nem segítenek elhordozni, letenni azokat a bűnöket. Milyen sok ember pontosan ezért magányos, mert tudja, hogy a bűneit senki nem értené meg, esetleg még mélyebbre nyomnák a gyötrődésben. Ekkor kiált az Úrhoz: „Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!” Olyan terhet hordoz, melyet Isten tud egyedül megérteni, olyan magánytól szenved, melyet egyedül Isten tud betölteni. Milyen szomorú, hogy az embernek lehet istenmagánya is, amikor nincs mellette Ura és Teremtője, aki megérti, aki elveszi bűnei terhét, és könnyebbé teszi az életét. Van olyan, hogy az ember istenmagányban szenved. Ilyen a kárhozat is, azért nehéz, mert nincs ott Isten.
Keresd az Úr társaságát! Ámen
Szilágyi Károly
lelkipásztor, Gát
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 25.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 27. >>>
