Nem a magamé vagyok
Olvasandó: Zsoltárok 24
Kiemelt ige: Zsoltárok 24,1-6
„Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik.”
A Heidelbergi Káté első kérdése jut eszembe az Ige olvasásakor, amikor olyan szépen elmondja, hogy ki is vagyok én valójában: „Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.” Nem véletlenül kezdődik így a káté, hiszen, a helyes istenismerethez, hozzá tartozik a helyes önismeret is. Nem tudom a helyén kezelni teremtőmet, ha nem tudom az Ő teremtési rendjében megtalálni a magam életét. Le kell tisztáznom azt, hogy ki vagyok én, és ki nekem az én Istenem. A zsoltáros ebben ad nekem segítséget, amikor megfogalmazza azt, amit nekem kell kimondanom a saját életemben. „Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.”
A teremtés jogán az Úr a tulajdonosa ennek a földnek, és mindannak, ami engem körülvesz. Nem az enyém az a föld, amelyen élek, ezért nem bánhatok vele a saját belátásom szerint. Nem az enyém az a család, amely körülvesz, és nem viselkedhetem közöttük kiskirályként. De még magamnak sem vagyok a tulajdonosa, mert a teremtés, és a Krisztus vérének hullása révén, én az én Uramnak a tulajdona vagyok. Nem rombolhatom a testemet egészségtelen dolgokkal, mert az Isten tulajdonával rendesen kell bánnom. Nem rombolhatom a lelkemet a világ minden szennyével, mert az, amit rombolok az az Isten tulajdona. Azt pedig tudnia kell minden Isteni gyermeknek, hogy lerongyolódottan, tönkretett lélekkel nem mehetek az én Uramhoz. Először helyre kell tennem azt, ami nem méltó hozzá. A tulajdonát ugyanabban az állapotban kell visszaadnom neki, ahogy kölcsön vettem azt. Milyen szépen mondja el a zsoltáros: „Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.” Így vettem kölcsön, így is kell visszaszolgáltatnom, és akkor kedvesen fogadja tőlem az Úr. El is mondja Ő maga ebben a zsoltárban: „Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik.”
Ezek után mondanom sem kell, hogy mit vár el tőled önmagaddal szemben az Úr. Úgy kell vigyáznod az egészségedre, mint az Isten tulajdonára, és úgy kell vigyáznod a lelkedre, mint az Isten tulajdonára. Nincs jogod azt mondani, hogy azt teszel magaddal, amit akarsz, mert nem vagy a magadé. Ámen
Szilágyi Károly
lelkipásztor, Gát
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 24.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 26. >>>
