Pásztorom az Úr
Olvasandó: Zsoltárok 23
„Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.”
A legismertebb zsoltárének, mely sok csüggedőnek adott már vigasztalást a történelem folyamán. Gondolj bele, hogy hány mélyponton lévő ember ugrott már fel örömében, amikor ennek a zsoltárnak a szavait olvasta. Nem véletlen, hiszen el akar tölteni a bizonyossággal, hogy van nekem pásztorom, aki míg én élem a mindennapjaimat, figyelmes tekintetével vigyázza az én biztonságomat. Nem kell arra figyelnem, hogy hol van az életem farkasa, vagy oroszlánja, mert arra ott van a pásztor, aki megteszi helyettem. Mintha csak azért lenne, hogy a védelmemről gondoskodjon. Milyen szomorú, ha természetesnek látom e gondoskodást, és nem tudok rácsodálkozni, hogy miért teszi ezt Isten.
De nem csak a biztonságomról gondoskodik, hanem az élelmemről is, mert füves legelőkre vezérel engem, ahol megtalálom a táplálékomat. Miközben azon csodálkozom, hogy akik a háború elején elmenekültek a nagy semmibe, találtak szállást és nem lettek hajléktalanok, hogy mindegyiküknek lett munkája, vajon észreveszem-e a pásztort, aki a füves legelők felé terelgette az életeket.
A szorult helyzetben, a bajban lévő ember tud nagyokat kortyolni az Isten szeretetéből, mert érzi, hogy milyen felüdülés megtapasztalni az Isten gondoskodó jelenlétét.
Merjek visszaemlékezni arra, hogy milyen megnyugtató, milyen hűsítő volt Isten szeretete, amikor kiszáradt az életem a sok gondtól, milyen kiszáradt volt az életem a sok bizonytalanságtól, de akkor jött az én uram, és hűsítő forrásvízhez terelgetett és lelkemet felüdítette az Ő szeretetével. Ilyen megtapasztalások után a hitem, bizalomba ágyazva tovább tud tekinteni, és ki tudja mondani: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Olyan tapasztalásokkal rendelkezem, hogy még a halál sem rettent, mert a Krisztusban már mögé látok e rettenetes dolognak, és látom ott a rám váró Uramat. Képzeld el, már nem félek. „Nem rémít a halál: Jézus szeret! Ott fenn ő maga vár: Jézus szeret. Mennyben élek újra, Angyali kar zúgja: Béke, halleluja! Jézus szeret!”
Ha az áldáshoz vesszővel és bottal terelgetne, megértem, mert én nem tudom, de Ő nagyon jól tudja, hogy ott milyen nagy jó vár. Ezért az Ő vesszeje egyszer majd csodálatosan megvigasztal engem. Már látom azt a terített asztalt ott a mennyben, ahol ott van a szegény Lázár, ahol ott vannak az Isten szentjei, és látom magam ebben a közösségben, ahol Jézus ígérete szerint újat iszom vele a szőlőnek levéből. Ámen
Szilágyi Károly
lelkipásztor, Gát
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 23.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 25. >>>
