Olvasandó: Zsoltárok 19
Kiemelt ige: Zsoltárok 19,2-5a
„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.”
Kedves olvasóm, voltál-e már komolyzenei koncerten? Rácsodálkoztál-e valaha, hogy a sokféle hangszer milyen csodálatos összhangban tud megszólaltatni egy dallamot? Előbb a vonósok, majd a fúvósok vagy a zongora játsszák el ugyanannak a dallamnak a variációit, megszólal többféle hangmagasságban, apróbb változtatásokkal is… A zsoltáros egy hangversenyre invitál meg minket. A dallam, amely megszólal: Isten nagyságának, csodálatos voltának dicsérete. A szimfonikus zenekar, amely előadja ezt a nagyszabású művet: a teremtett világ. Az egyes hangszerek: az ég és föld, nappalok és éjjelek, az élő és élettelen természet minden kisebb és nagyobb része. És ami a legcsodálatosabb: az egész szimfónia némán játszódik le!
Az égitestek némán járnak a pályájukon, a nappalok és éjszakák váltakozása, a magas hegyek és mély völgyek őrállása – mind néma. Némán nyílnak a virágok, de színpompájuk mégis arról beszél, hogy van teremtő, aki a világot alkotta. Mind arról tesznek bizonyságot, hogy létezik egy hatalmas Alkotó, aki létre hozott és bölcsen fenntart mindent.
És van a teremtésnek sok olyan része, aki hanggal is dicséri az alkotót. A madarak éneke vagy a méhek döngicsélése, a tenger és folyók robajlása, a szél zúgása az erdőkben – mind-mind az alkotóról beszélnek. De ez a sokféle hang, bárha gyönyörű is, még mindig csak zaj, és nem beszéd.
A teremtett világ szimfóniájában csak egyetlen teremtménynek adta meg Isten azt a szerepet, hogy szavakkal is dicsőítse Őt. Mi emberek vagyunk azok, akik értelmesen rácsodálkozhatunk a mi urunk teremtő munkáira, és nemcsak puszta létünkkel, de szavainkkal, énekünkkel is magasztalhatjuk Őt. A zenekarhoz csatlakozhatnak az énekesek is!
Kedves olvasóm, milyen kár lenne, ha kimaradnánk ebből a nagyszabású Istent dicsőítő hangversenyből. Milyen kár lenne, ha a dicsőítésre kapott szájunkkal állandóan csak panaszkodnánk. Milyen rossz lenne, ha a méhek és madarak, a fák és folyók megelőznének minket Isten dicsőítésében. A mai napon csatlakozzunk a nagy szimfóniához és egész életünkkel, gondolatainkkal, tetteinkkel és szavainkkal is magasztaljuk a mi Urunkat! Méltó, hogy dicsérjük Őt! Ámen
Kacsó Géza
lelkipásztor, Bátyú
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 19.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 21. >>>
