Olvasandó: Zsoltárok 6
Kiemelt ige: Zsoltárok 6, 2 – 3
„Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!”
Harag, ostorozás, csüggedés, reszketés, félelem – olyan fogalmak ezek, amelyek ebben két rövid igeversben egy olyan helyzetet tárnak elénk Dávid életéből, amelyet mi magunk nem szívesen élnénk át. Nem tudjuk azt pontosan, hogy Dávid életének melyik eseménye, történése váltotta ki belőle ezt az imádságot, de azt már tudjuk, hogy az élettapasztalat és az Isten Szentlelkének munkája van ott ezen imádságok mögött.
Megtörtént az, ami miatt Dávid így imádkozik és az Úr jónak látta azt, hogy mi pedig így olvassuk azt ahogyan előttünk van.
Olyan eseménynek lehetünk itt a tanúi, ami fizikai és lelki csüggedéshez, fájdalomhoz, elkeseredéshez vezetett a király életében. Mi lehet ez? Mi az, ami így „elrontja” a kedvünket, ami ilyen állapotot teremt az életünkben?
Mivel Isten haragját emlegeti Dávid, ezért valami olyan történt, amiért az Úr haragszik. Az Úr nem haragszik ok nélkül, Dávid nem véletlenül kéri azt Istentől, hogy ne feddje meg haragjában és ne ostorozza indulatában. Oka van az Úr haragjának, mert Dávid okot adott rá. Dávid az Isten szerint való király is olyan, mint mi vagyunk, hogy ha az Úrral járunk is hajlamosak vagyunk arra, hogy levegyük a tekintetünket Őróla és elkezdjünk süllyedni. Süllyedni a vétkekben, a bűnökben, az engedetlenségben.
Van, amikor nem látjuk a kísértő által állított csapdát és így esünk bűnbe, van, amikor látjuk, de gyengék vagyunk, nem tudjuk összeszedni erőnket, hogy küzdjünk a megkörnyékező bűnnel szemben és elbukunk, süllyedni kezdünk.
Lassan, vagy gyorsan kezdünk lefelé csúszni a lejtőn, amit az Úr lát, talán még figyelmeztet is, de lehet, hogy megpróbálja mennyire vagyunk állhatatosak és mi pedig megbukunk a próbán.
Nem mindenkinek van olyan erős hite, mint Jóbnak, aki még a legnagyobb mélységben sem tagadja meg az Urat, nem mindenkinek van olyan ragaszkodása az Isten akaratához, mint Józsefnek, aki elutasította Potifár feleségének a közeledését. Nem mindenki tud úgy ellenállni az anyagiak csábításának, mint Péter, amikor azt mondja Simon mágusnak, hogy vesszen el a pénzed.
Vannak elbukások, néha még sorozatban is egymás után, mint ahogyan azt Dávidnál is látjuk és egyre jobban csúszik az Istenhez tartozó ember a lejtőn.
Vajon hagyja ezt az Úr? Hagyja azt, hogy aki ilyen gyenge és nem tud ellenállni a csábításnak az inkább vesszen el, vagy alkalmazza azt, amit egy jó apa tesz, csak sokkal nagyobb szeretettel és féltéssel? Dávid erről beszél itt. Ő így ismeri az Urat, hogy Ő megdorgálja, megfenyíti azt, aki „csúszásban” van, hogy észre vegye Isten törődését, észre vegye azt, hogy nem ilyen utat szánt neki az Isten.
Dávid azt kéri az Úrtól, hogy állítsa meg a fegyelmezést, mert elért hozzá az, hogy ez miért történik és immár azért könyörög, hogy kegyelmet találjon az Úr előtt. A bűnben való élet, a lefelé való csúszás, ha az Úr közben még fegyelmez is, vagy csak el kell hordozni a bűn következményét, nem kellemes. Előbb, vagy utóbb az Isten gyermeke kiáltani fog az Úrhoz, hogy kegyelmezzen neki és irgalmazzon neki, ahogyan Dávid is tette itt, de milyen jó, hogy van ilyen lehetőségünk.
Nekünk, akik Krisztusban kaptuk a kegyelmet, nem kell a lejtő aljáig érni, de még ha le is érünk oda, nem kell ott maradni, mert az Úr egy kiáltásnyira van tőlünk. A kegyelemért kiáltani nekünk kell, nem lesz automatikusan a miénk, ha nem látjuk meg a magunk bűnét, az Isten szeretetét és nem fordulunk oda Őhozzá, hogy kegyelmezzen és gyógyítson meg.
Milyen nagy dolog, hogy az Úr nem csak kegyelmet ad, de rehabilitál, helyreállít, meggyógyít bennünket, ahogyan ezt Dáviddal is megetette. Velünk is megteszi, ha kiáltunk Őhozzá! Ámen
Tóth László
esperes-lelkipásztor, Nagybereg
<<< “Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 6.“Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 8. >>>
