Olvasandó igeszakasz: Zsoltárok 2.
Kiemelt ige: Zsoltárok 2, 7b – 8; 12b
„Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
…boldog, aki hozzá menekül!”
A második zsoltár több hangot is megszólaltat. Úgy kell olvasnunk, hogy ebben a zsoltárban különböző hangok szólalnak meg. Megszólal benne Isten, megszólalnak benne az Isten ellen lázadók, megszólal benne az Úr felkentje.
A kiemelt ige az Úr felkentjének a megszólalása, mégpedig az, amikor Ő mondja el, amit neki az Úr mondott. Az, akit az Úr felkentjeként látunk itt a zsoltárban teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ki ő. Ezt mondta neki az, aki őt felkente, aki felruházta hatalommal és lehetőséggel az uralkodásra. Voltaképpen nem neki kellett ezt tudni, hanem nekünk kell ezt olvasni Őróla. Nekünk van erre szükségünk, hogy tudjuk ki Ő? Ha ismerjük az ószövetségi utalásokat, amelyek az Úr Jézus Krisztusról szólnak, akkor már biztosan be is azonosítottuk azt, hogy itt is egy ilyet olvasunk.
Az Úr Jézusról, az Ő eljöveteléről, hatalmáról, dicsőségéről nem csak az Újszövetségben olvashatunk, hanem az Isten kijelentést adott az Ő ószövetségi népének is a Messiásról. Nekünk is szólnak ezek a kijelentések, mert így érthetjük meg az Isten üdvözítő szándékának a mélységeit, távlatait, amelyek sokkal korábbra nyúlnak vissza, mint sem azt gondolnánk és amely szándék ott volt az Atyánál, amire készült a Fiú és amit kijelentett a zsoltár íróján keresztül a Szentlélek Isten.
Feltárul előttünk az, hogy milyen mélységes utat tesz meg az üdvösségünk megadója, a felkent király Krisztus, amikor lejön hozzánk a mennyből a földre. A rendből, szentségből, tisztaságból oda, ahol a föld királyai, uralkodói, de az egyszerű emberek is együtt tanácskoznak az Úr és felkentje ellen.
Nem uralkodási szándékkal jön, bár hatalma és ereje meglenne hozzá. Vasvesszővel törheti össze az engedetleneket és cserépedényként zúzhatná szét őket, mert van hozzá hatalma, mégsem ezt teszi majd, hanem szamárcsikó hátán vonul be „koronázásának” napján és elfoglalja azt a „trónt”, amelyet egyetlen király sem irigyelt tőle, a keresztet.
A második zsoltár megláttatja velünk azt, hogy kicsoda az a Jézus, akinek töviskorona van a fején, akinek szétkorbácsolták a hátát és még a keresztet is neki kellett vinni, akit leköptek és gúnyoltak, de akinek a keresztjén mégis ott volt a felirat nem véltlenül megírva úgy, ahogyan megírták: király.
A mindenség Ura tette le az életét a bűnös emberért és amikor feltámadt a halálból megmutatta azt, hogy Ő valóban mindenek királya, ahogyan a második zsoltárban elmondták róla.
Ő alázkodott meg és igaz volt az, hogy bár Isten volt, mégis azzal is tisztában volt, hogy emberi formában van jelen és kérte az Atyát sokszor imádságban, ahogyan szintén olvashatjuk itt a zsoltárban: „kérd tőlem…”
Mennyi áldott bizonyítéka az Igének, amely arra mutat, hogy aki eljött hozzánk az nem egy angyal, nem egy tökéletes ember, hanem az Isten Fia, mindenek Királya, Akit az Atya kent föl és küldött el hozzánk. Más nem is tudta volna megfizetni értünk a tartozást, más áldozatát nem is fogadta volna el az Atya. Ő az egyetlen név, aki által üdvözülhetünk, nincs más.
Hozzá meneküljünk, Őbenne legyen békességünk, mert Őbenne van az üdvösségünk és örök életünk.
…boldog, aki hozzá menekül!”
Tóth László
esperes-lelkipásztor, Nagybereg
<<< „Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 2.„Tégy értelmessé Igéddel!” – 2024. április 4. >>>
